Hol tart a művér kifejlesztése?
Évtizedek óta intenzív kutatások zajlanak egy mesterséges vérpótló szer, köznapi nevén "művér" kifejlesztésére, amely sürgősségi helyzetekben a valódi vért helyettesíthetné. A baleseti szituációk mellett a művér katonai célú felhasználása is nagy jelentőséggel bírhat.
A művér létrehozására irányuló kutatások
A véradóktól származó vérrel szemben a mesterséges vérpótló szer szobahőmérsékleten és sokkal hosszabb ideig lenne eltartható, ráadásul sűrű krém formájában lehetne tárolni, majd felhasználás előtt vízzel hígítani - ezáltal sokkal könnyebben lehetne szállítani, mint a folyékony vért.
Számos kutatócsoport dolgozik a művér létrehozásán. Az egyik legújabb eredmény, hogy a Sheffield-i Egyetem (Nagy-Britannia) kutatói Dr. Lance Twyman vezetésével egy olyan anyagot fejlesztettek ki, amelynek mesterségesen kialakított molekulái a vér oxigénszállításért felelős összetevőjéhez, a hemoglobin molekulához nagyon hasonló méretet és alakot vesznek fel - olvasható a közelmúltban megjelent beszámolókban. Bár még kifejlesztés alatt áll és csak laboratóriumi próbák történtek, a kutatók azt remélik: hamarosan a biológiai tesztelésre alkalmas változatot hoznak létre.
Mitől "mű", és mennyiben "vér" a művér?
A vér legfontosabb feladata az, hogy oxigént és tápanyagokat szállít a szövetekhez, és szén-dioxidot, illetve bomlástermékeket szállít el onnan. Amennyiben ez - például hirtelen, nagy mennyiségű vérvesztés következtében - akadályokba ütközik, az a beteg halálát okozhatja. Ma még csak véradóktól származó vér adásával lehet segíteni ilyen helyzetben, a vérátömlesztésnek azonban számos akadálya és szövődménye ismert. Az elöregedő nyugati társadalmak növekvő egészségügyi ellátási igénye miatt mind több vérre lenne szükség, ami időnként és helyenként a vérkészletek hiányához vezet. Az elmúlt évtizedben ráadásul megingott a transzfúzió biztonságosságába vetett hit, mivel az súlyos fertőzések (HIV, hepatitisz C, prionbetegségek) átvitelének forrása lehet. Mindezek egy a vér pótlására alkalmas készítmény kifejlesztésére sarkallják a tudományos világot.
A művér elnevezés nem egészen pontos, mert a mesterségesen előállított készítmény csak a vér oxigénszállító feladatát pótolná. Az emberi vér ugyanakkor számtalan más feladatot is ellát (pl. kórokozókkal szembeni védekezés, véralvadás), tehát a vérpótló készítmények valójában mesterséges oxigénhordozók lesznek.
Ilyen anyagok kifejlesztésére már egy évszázada is történtek kísérletek, az elmúlt évtizedekben pedig intenzív kutatás tárgyát képezik. Bár világszerte számos ilyen irányú tudományos munka folyik, a sikerre még várni kell. Egy a gyakorlati gyógyításban biztonságosan használható vérpótló készítménynek hatalmas jelentősége lenne baleseti, műtéti, sőt harctéri körülmények között is, amikor az elveszített vér gyors pótlásával emberi életeket lehetne megmenteni. Megoldaná a szűkös vagy esetenként fertőzött vérkészletek problémáját, és még a nagyon ritka vércsoporttal rendelkező vagy vallási megfontolásból a vérátömlesztést megtagadó betegeknek is megoldást jelentene.
Az elméleti, ideális vérpótló készítménynek számos előnye lenne a donoroktól származó vérrel szemben:
- vércsoporttól függetlenül bárkinek beadható, a vércsoport-meghatározás elhagyása harctéri vagy baleseti körülmények között nagy előnyt jelent;
- sokkal hosszabban eltartható (néhány hét helyett akár egy-két évig is), és nem igényel hűtést;
- a fertőzések átadásának kockázata minimálisra csökkenthető;
- nagy mennyiségben előállítható, ezért készletet lehetne felhalmozni.
A mesterséges vérkészítmények kifejlesztésére két alapvető megközelítés létezik: a vér természetes oxigénszállító molekulájának, a hemoglobinnak alkalmazása, illetve oxigénszállításra alkalmas, mesterséges úton létrehozott vegyületek, ún. fluorozott szénhidrogének felhasználása.
A hemoglobin-készítményekhez a vér oxigénszállító molekuláját lejárt szavatosságú emberi donorvér vagy marhavér vörösvértestjeiből szabadítják ki. A vörösvértest külső hártyájának eltávolítása után az állati hemoglobin beadható embernek is, illetve a humán készítmény vércsoporttól függetlenné válik. Szabad formában azonban a hemoglobin-molekula nem alkalmas a felhasználásra (vesekárosító és vérnyomásemelő hatása miatt), ezért az 1980-as évek óta annak módosításával próbálkoznak. A molekulák közötti keresztkötések létrehozása, a polimerizáció, a "becsomagolás" mind javítottak az alkalmazhatóságon. Új irányzat az ezredforduló óta a géntechnológiával, ún. rekombináns úton (például egy baktériummal) előállíttatni hemoglobint. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy a káros mellékhatásokat kiküszöbölendő, genetikailag módosítani lehet a hemoglobin-molekulát, hátránya viszont a magas költségigény.
A fluorozott szénhidrogének (perfluorokarbon, PFC) képesek szállítani a vérben, majd a szükséges helyen leadni az oxigént és szén-dioxidot. Az 1980-as években elsőként kifejlesztett PFC-alapú vérpótlót azóta többszörösen továbbfejlesztették, a kezdeti mellékhatásokat kiküszöbölték, és világszerte történtek sikeres kipróbálások embereken. Használatuk széles körű elterjedését akadályozza, hogy csak a normálisnál magasabb oxigénbevitel mellett működnek (tehát pl. műtéteknél, amikor lélegeztetik a beteget.)
A Sheffield-i Egyetem új fejlesztése - a fenti kettő után - egy vadonatúj megközelítést jelent. Oxigén szállító rendszerük alapja a porfirinmolekula, amely az emberi hemoglobinnak is központi alkotóeleme. A porfirint olyan műanyag monomerekkel (polietilénglikol, PEG) kombinálták, amelyek faágszerűen egymásba kapcsolódó szerkezetet alakítanak ki. Az új molekula mérete és alakja nagyon hasonlít a természetes hemoglobinéra.
Világszerte számos találmány jutott már el az állatkísérletes, sőt az emberi kipróbálás különböző fázisaiba is. Az alábbiakban az elmúlt évtized néhány fontosabb eredményét foglaljuk össze.
- A Hemopure nevű (szarvasmarha hemoglobinján alapuló) készítmény eljutott az emberi kipróbálás utolsó fázisába az Egyesült Államokban és Európában, Dél-Afrikában pedig műtéti vérvesztés esetére már engedélyezték is a használatát.
- A PolyHeme (humán polimerizált hemoglobin) utolsó fázisos tesztelését kezdték meg baleseti sérülteken 2003-ban. A tesztelés lezárult, most a végleges eredmények kiértékelése és az engedélyeztetési eljárás zajlik.
- Az Oxyglobin-t (szarvasmarha hemoglobinjából) 1998 óta Amerikában és Európában is engedélyezték állatorvosi felhasználásra (kutyák vérszegénységének kezelésénél).
- A Hemolink és a Hemospan nevű szerek humán tesztelésének második fázisa zajlik.
- A PFC-alapú Oxygent és Oxycyte tesztelése előrehaladott stádiumban tart mind Amerikában, mind Európában.
A hagyományos PFC és hemoglobin megközelítés mellett legújabban alternatív megoldásként embrionális őssejtekből próbálnak érett vörösvértesteket előállítani.
Egy hazai vonatkozás
Végül érdemes egy hazai vonatkozásról is említést tenni: Prof. Dr. Horváth István, lipoidokkal foglalkozó biológus marhavérből származó hemoglobint "csomagolt be" koleszterinbe úgy, hogy azt nem löki ki és nem bontja le az emberi szervezet, hanem hosszú távon a keringésben marad, és ellátja az oxigénszállítás feladatát. Ráadásul ún. liofilezéses eljárással sikerült por alakban is létrehozni a vérpótlót, ebben a formában pedig sokáig eltartható, és egyszerűen desztillált víz hozzáadásával bármikor felhasználásra kész művér nyerhető.
A feltaláló véleménye szerint nagyüzemi mennyiségben tudnák gyártani az életmentő szert, amelyhez szürkemarha vérét használnák, mert ebben nem fordul elő a kergemarha-kór kórokozója. Azonban a találmány véglegesítéséhez és a gyártás beindításához szükséges anyagi források még hiányoznak. Külföldről több érdeklődő cég is megvette volna az ötletet, de a kutató Magyarországon szeretné kifejleszteni azt. Itthon egyelőre nem talált támogatót, ezért a kísérletek állnak.
A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány 2006 tavasza óta működő, miskolci nanotechnológiai kutatólaboratóriumában (BAY-NANO) a nanomedicina kutatócsoport (vezetője Dr. Szebeni János) célkitűzései között is szerepel egy újfajta biomimetikus mesterséges vér előállítása.
Dr. Heksch Katalin
Hazai vérellátás
Hazánkban naponta 1000-1500 egységnyi (egy egység = 200 milliliter) vérre van szükség. A vérkészítmények korlátozott eltarthatósága miatt ezt csak folyamatos véradással lehet biztosítani, ezért az Országos Vérellátó Szolgálat rendszeresen véradó akciókat szervez. A következő ilyen esemény május 26-27-én a margitszigeti Családi Véradónap lesz.
Évente 450-500 ezer egységnyi vért sikerül összegyűjteniük, ami elegendő a szükségletek kielégítésére. Ebben csak speciális esetekben történhet fennakadás, legutoljára például idén februárban a különböző térítési díjak bevezetése miatt sokan előrehozatták műtétjüket, ezért megnőtt a vérfelhasználás, és rövid időre kismértékben csökkentek az ország tartalékkészletei. A rend azonban hamar helyreállt, és jelenleg az ország vérkészlete megfelelő.
2007. május 17, egeszseg.origo.hu
2012.05.12 - Tamási, Dunaújváros
Elérhetőségeink:
TEST-VÉR Egészségpénztár
1119 Budapest, Hengermalom út 6/A, fszt. 3.
(+36 1) 385-85-86
Hírlevél
| Powered by Weblap Önnek | Kompatibilis böngészők: |     |