• fejlec01
  • fejlec02
  • fejlec05
  • fejlec04
  • fejlec03
Betűméret

Az Eritropoietin (EPO) szerepe a vérszegénység kezelésében

Ha ezek (mint hemoglobin és vörösvérsejt) mennyisége csökkent, ezt az állapotot nevezzük vérszegénységnek. Az előforduló vérszegénység jelentősen veszélyezteti valamennyi betegség esetén nemcsak az életkilátásokat, de az életminőséget is jelentősen rontja. Ez a magyarázata annak, hogy nagyon fontos a vérszegénység kezelése a mindennapi klinikai gyakorlatban. Ezért bír nagy jelentőséggel a vérszegény betegek kezelésében alkalmazott kellő megalapozottságú, megfelelő effektusú és elviselhető formájú kezelési módszer alkalmazása. Minél súlyosabb a vérszegénység, annál valószínűbb, hogy a gyors csökkentésére, majd megszüntetésére van szükség. Alig több mint két évtized telt el mindössze attól a gyakorlattól, hogy a vérszegény, különösen a súlyos vérszegény betegek kezelésére a transzfúzió volt a kezelés egyetlen igazán hatásos lehetősége. A beadott transzfúzió ugyanis relatíve gyorsan javítja a vérszegénységet, és ez nagyon fontos olyan esetekben, amikor nagyfokú, életveszélyes súlyosságú vérszegénység észlelhető. Ezzel ellentétben azonban meg kell említeni, hogy a transzfúziónak lehetnek súlyos, életveszélyeztető rizikói - akár halál - is vagy súlyos, krónikus mellékhatásai.

A vérképzésről

Több mint másfél évtizede, hogy az eritropoietin (közismert nevén illetve rövidítésében az EPO) bevonult a betegségek kezelése fegyvertárába, és használata bizonyos betegségekben rutinszerűvé vált. Az első két tájékoztató már részletesen foglalkozott az EPO-val. Ez utóbbi ellenére úgy érezhető, hogy az elmúlt években az e tárgykörben felhalmozódott ismeretanyag szükségessé tesz bizonyos mértékű tájékoztatást. Ezen tájékoztatóban az egymásra épülő sorozat az ismeretanyag szélesítésére kíván segítséget, eligazítást nyújtani. Ennek keretében a
1. Daganatos betegségek és a
2. Krónikus vesebetegségek
kérdésével foglalkozunk. Annak összefoglalására teszünk kísérletet, hogy a fenti betegségek kezelésében - illetve kapcsán -milyen szerepe van a kialakult vérszegénység kezelésében alkalmazott, ill. alkalmazható EPO-nak.

1.) A daganatos betegségekhez társuló vérszegénységről

Daganatos betegségekben a vérszegénység leggyakrabban azért lép fel, mert vagy a vörösvérsejt képzése szenved zavart, vagy táplálkozási nehezítettség miatt a vérképzéshez szükséges fontos anyagok (mint pl. vas vagy folsav) hiányoznak, ezen anyagok hiányállapota alakul ki, esetleg a vas felhasználása válik kórossá, vagy fokozott vörösvérsejt pusztulás észlelhető. Daganatos betegségekben számos esetben a vérszegénységnek egyszerre több oka is van. A legismertebb statisztikai adatok szerint a különböző daganatos betegségek miatt kezelteknél transzfúziót igénylő vérszegénység e betegek több mint 60-70 %-ánál mutatható ki, azaz az ilyen betegek 60-70 %-a igényel transzfúziót. Az USA-ban általában évente 1 millió egység vörösvérsejt transzfúzió történik. 1 E (egység) vér 500 ml teljes vérnek felel meg.
A kialakult vérszegénység függ a betegség típusától vagy az alkalmazott kezelési fajtától (sugárkezelés, vagy kémiai anyagokkal történő, úgynevezett kemoterápia). Ugyanakkor a kialakult vérszegénységben rendszerint a vasfelhasználás zavarának jelei észlelhetőek és az a legfontosabb eltérés, hogy az eritropoietin képződése csökkent. Napjainkban már egyértelműen bizonyítást nyert, hogy daganatos betegségekben a betegek 60-70%-ánál a transzfúzió elkerülhetővé vált, vagy jelentősen csökkenthetővé vált a transzfúziós igény mindazon esetekben, amikor a betegek eritropoietint kaptak a kezelésük során.
Daganatos betegségekben a daganatsejtek által kiváltott bonyolult kölcsönhatások következtében a vörösvérsejtek élettartama, életideje lerövidül. A vörösvérsejtek gyorsabb ütemben pusztulnak el, emiatt nagyobb mennyiségű vas kering a vérben, majd ez a vas – miután a vörösvérsejt szétesés fokozott – felhalmozódik. Ezt a megnövekedett vörösvérsejt szétesést, pusztulást a csontvelő vörösvérsejt képzés nem képes kompenzálni és előbb-utóbb vérszegénység alakul ki. Olyan, ma már bizonyított anyagok képződnek a szervezetben, melyek a vesének az eritropoietin termelését akadályozzák és ezért alakul ki a vérszegénység. Meg kell jegyezni, hogy a daganatos betegségek kezelésében használatos daganat elleni gyógyszereknek a vérképző rendszert közvetlenül károsító hatása is van.
 
A daganatellenes gyógyszerek által előidézett vérszegénységről

A daganat elleni kezelések vagy a sugárkezelést, vagy a különböző kémiai anyagokat, az úgynevezett citosztatikumokat jelentik. Az utóbbi években e két csoport mellett az úgynevezett biológiai anyagok, mint antitestek használatával bővült e csoport, sőt a modern molekuláris genetikai, úgynevezett génterápia a mindennapok eljárásává vált. Elegendő gondolni a krónikus mieloid fehérvérűségre, és annak kezelési módjára. 2005-ben hazánkban a kezelésére, gyógyítására használt Glivec az év gyógyszere címet nyerte el. A mindennapi gyógyítási gyakorlatban a génterápia első megvalósuló módja e szer alkalmazása.
A daganat elleni, citosztatikum kezelések során e kezelés következtében gyakran alakul(hat) ki vérszegénység. A vérszegénység mellett sokszor fordul elő, hogy vagy a fehérvérsejt szám, vagy a vérlemezke szám lecsökken. A fehérvérsejt szám jelentős csökkenésével súlyos, sokszor az életet is veszélyeztető fertőzéses állapot alakul ki. Ha e két tünetállapottal a szervezet és a kezelés megbirkózik, még akkor is felléphet a vérszegénység, mely megfigyelések alapján gyakran előfordul. A kialakult vérszegénység az életminőséget jelentősen redukálhatja, ezért az ilyen állapotokban a transzfúzió gyakran használatos kezelési mód. Ha a betegek életkora előrehaladott, a transzfúzió még gyakrabban válhat szükségessé. Sok korábbi, a klinikai gyakorlatban észlelt megfigyelés vált hasznosíthatóvá a daganatos betegségek kezelése során. Ilyen például az a megfigyelés, hogy daganatos betegségeknél a vérben az eritropoietin szint csökkent. Említhető az a megfigyelés is, hogy többféle daganatos betegség kezelésében sokkal előnyösebb javulást, kedvezőbb életkilátást észleltek, ha a betegeknél a kezelés idején a vörösvérsejt (ezzel párhuzamosan a hemoglobin szint) szám nagyobb, azaz a vérszegénység mértéke kisebb volt. Az utóbbi eredményeket a daganat elleni kezelés során alkalmazott EPO kiegészítő kezeléssel érték el.
Ma már elfogadottá vált, hogy a hetente két-három alkalommal alkalmazott 150 NE (nemzetközi egység) / testsúly kg dózisban adott EPO kezelés kedvezően befolyásolja a daganatos betegségekben kialakult vérszegénységet. A gyógyszert bőr alá adva alkalmazzák. A hatékonyságának számos kritérium rendszerét alakították ki, a legegyszerűbben úgy foglalható össze, hogy akkor hatékony a szer, ha alkalmazása következtében a betegeknél elkerülhető a transzfúzió, vagy a vérszegénységük miatt alkalmazandó transzfúzió jelentősen csökken. E transzfúziós igény még a vérképzést leginkább károsító, úgynevezett platina tartalmú citosztatikus kezeléseknél is csökken az EPO kezelés következtében.
Az EPO kezelés hatékonyság ellenőrzésének viszonylag egyszerű módja a hemoglobin szint és a retikulocita szám mérése. Mindkettő már a kezelés bevezetése után két hét múlva emelkedik. Természetesen a kezelés hatékonysága elmarad, ha a szervezetben nem áll rendelkezésre – az újabb vörösvérsejtek képzésére szükséges - vas. Ezért EPO kezelés alatt a megfelelő vaspótló kezelés elengedhetetlen és fontos.
Hazánkban számos vérképzőszervi és egyéb daganatos betegségben, szigorú szakmai szabályok alapján használatos az eritropoietin a kemoterápia és/vagy sugárkezelés mellett kialakuló vérszegénység kezelésre.
 
2.) Krónikus vesebetegségek

Az EPO a vesében termelődik, ezért a krónikus vesebetegség végstádiumában – ilyen állapotban történik a hemodialízis (vesepótló kezelés) – jelentkező vérszegénység esetén szükséges az EPO kezelés. Általában a veseelégtelenség különböző szakaszaiban (enyhe, középsúlyos, súlyos és predializált) egyaránt felléphet vérszegénység. A 11 g/dl alatti hemoglobin értéknél alkalmazható e kezelési forma. Bizonyos társbetegségek (mint tüdő, vagy szívbetegségek) előfordulásánál azonban ennél magasabb értékeknél is indokolt lehet. E kezelés is (hasonlóan a daganatos betegségekben kialakult vérszegénységhez) három hatóanyag tartalmú eritropoietinnel végezhető. Hazánkban mind a három emberi rekombináns technikával előállított, biológiai hatásában egyenértékű hatóanyagú gyógyszer elérhető és alkalmazható.
A vesebetegeknél is a bőr alá adott injekciós forma, mint adagolási mód részesíthető előnyben. A kényelmi és komfort szempontok sem elhanyagolhatóak. Az intravénásan, a vérbe történő adagolás csak speciális szükséglet esetén valósítható meg. Az EPO alkalmazása hetente három alkalommal történik, azonban ma már olyan növelt hatástartamú és jelentősen megnövelt biológiai aktivitással rendelkező gyógyszerkészítmény forma is elérhető, melyet hetente, vagy kéthetente egyszer kell adni. A rendszeres fizikai aktivitás fokozza az emberi szervezetben az oxigén hasznosulását, ezért a krónikus vesebetegségben, vagy daganatos betegségben szenvedő vérszegényeknél a fizikai aktivitás növelése javasolt. Ha átlagos táplálkozás történik, akkor általában folsav, vagy B12 vitamin kiegészítős kezelésre nincs szükség, de ha hemodialízis történik, akkor a szervezetben a folsav vesztése fokozott, ez magyarázza, hogy az ilyen betegek általában kiegészítő folsav kezelésben részesülnek.

Vaspótlás EPO kezelésnél

Az EPO injekciót vérszegénységben szenvedők kapják. Ahhoz, hogy a vérszegénység csökkenjen, vagy megszűnjön, újabb vörösvérsejtek képződésére van szükség. Ehhez az újabb vörösvérsejtek képződéséhez pedig vasra van az emberi szervezetnek szüksége. E fokozott vasszükséglethez a táplálékból nem tud elegendő vas felszívódni. Ez magyarázza, hogy az EPO kezelésnél a vaspótló kezelés csaknem általános és szükséges. A daganatos betegségeknél a vaspótlás rendszerint a szájon át történő, gyógyszerekkel megvalósítható, ezzel szemben krónikus vesebetegségekben a vaspótlás rendszerint vénás injekciós formában történik.

A magasvérnyomás betegség esetén

Az EPO kezelés ideje alatt a vérnyomás növekedhet. Az injekciós kezelés alatt a vérnyomás fokozott ellenőrzése indokolt és szükséges. Elég gyakran a kezelés alatt a magasvérnyomás elleni gyógyszerek dózisának növelését teszi indokolttá a vérnyomás növekedése. Ritka esetekben a vérnyomás olyan mértékben növekedik, hogy az EPO adagját csökkenteni, még ritkább esetben azt megszakítani, felfüggeszteni szükséges.
 
Pecze Károly dr. (2007.)

.

Az oldal sütiket haszál. A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez sütikkel (cookie-kal) gyűjt névtelen látogatottsági információkat. A sütikről bővebben itt olvashat

Megértettem