Már gyermekkoromban megtanultam, hogy kell csapatban működni, mivel háromgyermekes család legkisebb tagjaként csak így tudtunk összetartó testvérekként a legtöbb esetben érvényesülni. Ezt tovább erősítette a gyermekkor óta tartó sportolás is. Középiskolai tanulmányaimat a Széchenyi István Gimnázium és Ipari Hírközlési Szakközépiskolában végeztem, ahol gépjárműtechnikai szerelőként érettségiztem és szereztem kis gyakorlatot, melyet a későbbi pályafutásom során több esetben is kamatoztatni tudtam a betegellátás során. Az érettségit követően a Baranya Megyei Kórház Sebészeti és Érsebészeti műtőben dolgoztam, mint a műtéti team tagja, műtőssegéd munkakörben. Első napomon tudtam, éreztem, hogy nekem itt a helyem, az egészségügy ezen a területén kell dolgoznom, itt kell továbbiakban tanulnom és ezzel is segítenem a betegek minél magasabb szintű és minőségű ellátását. Két évet töltöttem el ebben a munkakörben, majd kaptam egy állásajánlatot a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szívgyógyászati Klinika szívsebészeti műtőjébe, kardiotechnikus (szív-tüdő készülék kezelő) munkakörbe. Az ajánlatot habozás nélkül elfogadtam, majd 2000. március elsejétől elkezdtem kardiotechnikusnak betanulni, majd ebben a munkakörben dolgozni. Teljesen magával ragadott a betegek ilyen féle ellátása, amely az extracorporealis keringtetéssel jár. Ebben a munkakörben dolgoztam egészen 2019. március 31-ig. Kardiotechnikusi munkám során elvégeztem az OKJ 55 ápolót, majd a BSc., MSc. végzettségeket is megszereztem. Tanulmányaim során elvégeztem az aneszteziológiai és intenzív terápiás szakápolói képzést is. Teljes állásom és tanulmányaim mellett folyamatosan dolgoztam részmunkaidőben a fekvőbetegellátásban, megtanulva és megszeretve a fekvőbetegek alap- és szakellátását is. Munkám során kiemelt figyelemmel törekedtem arra, hogy a betegellátás a legjobb minőségben és a leghatékonyabban, a leginnovatívabb módon kerüljön elvégzésre, ennek kapcsán kerültem kapcsolatba a TEST-VÉR Egészségpénztárral, Rigó Ferencnével. Szakmai fejlődést keresve 2019. április 1-től kezdtem el megbízott ápolásszakmai igazgató-helyettesként segíteni dr. Kanizsai Péter László tanszékvezető munkáját, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Sürgősségi Orvostani Tanszék Sürgősségi Betegellátó Osztályon. Közös munkánk elején már hatalmas próbatétel elé kerültünk a COVID19 pandémiával, melyet úgy érzem, hogy vezetőkként sikeresen tudtunk kormányozni. Munkánkat a kezdetektől a betegbiztonság növelése, a betegelégedettség, a dolgozó elégedettség és az innovatív eszközök és eljárások bevezetése vezérel. Munkánk elismeréseként idén már, mint Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Sürgősségi Klinikaként látjuk el a régió sürgősségi ellátásra szoruló betegeit. Vezetői elégedettségünket növeli, hogy 2019 óta a betegelégedettség 95% feletti, és emellett a szakdolgozói állományunk stabil, minimális fluktuáció mellett telített státusszal tudunk 2021 óta betegeket fogadni. Plusz büszkeséggel tölt el, hogy a dolgozói elégedettség emelkedése mellett mind több a hozzánk érkező tanulók, hallgatók pozitív értékelése is. Kapcsolatom a TEST-VÉR Egészségpénztárral továbbra is megmaradt és vezetői hivatásom mellett továbbra is teljes szakmai tudássommal segítem a pénztár tagok gyógyulását a cell-saver készülék kezelőjeként.

Jelenleg Magyarországon az aneszteziológus szakorvos az, aki dönt a transzfúzió szükségességéről az operatőrrel konzultálva. A kardiotechnikus vagy a gépet kezelő szakdolgozónak a szerepe a cell-saver kezelés közben az, hogy a műtéti területről ne kerüljön a készülékbe olyan anyag (betadine, jód, csontragasztó), mely a kezelést lehetetlenné teszi, emiatt a kezelőnek folyamatosan figyelnie kell a műtét menetét, tisztában kell lennie a műtéti beavatkozások menetével. A folyamatos konzultáció emiatt elengedhetetlen a team többi tagjával a kezelés folyamata alatt.

A vérmentő gép, vagy Cell-Saver, egy speciális orvosi eszköz, amely a műtétek során keletkező vérveszteség csökkentésére és a páciensek saját vérének visszanyerésére szolgál. Az eljárást autotranszfúziónak nevezik, amely során a beteg saját, műtét közben elvesztett vérét tisztítják meg és juttatják vissza a keringésbe. Ez készülékektől függően lehet szakaszos vagy folyamatos. A készülék működése 4 szakaszból áll: Vérgyűjtés: A műtét során elvesztett vért egy steril csőrendszeren keresztül összegyűjtik. Ez a vér gyakran tartalmazhat szövetdarabokat, műtéti szennyeződéseket. Tisztítás: A gép egy centrifugálási eljárást alkalmaz, amely során elválasztja a vérsejteket a szennyeződésektől és a felesleges folyadéktól. Mosás: A vérsejteket fiziológiás sóoldattal átmossák, hogy eltávolítsák a maradék szennyeződéseket. Visszajuttatás: A megtisztított vérsejteket egy transzfúzsós zsákba gyűjtik, majd visszajuttatják a beteg véráramlásába.

A Cell-Saver gépet főként olyan műtétek során alkalmazzák, ahol jelentős vérveszteség fordulhat elő, mint például: Szívműtétek, Ortopédiai műtétek (pl. csípő- és térdprotézis), Gerincműtétek, Traumás sérülések kezelése. A készüléket sok olyan esetben is használják, ha a páciens nem kaphat idegen transzfúziót. A gép használata lehetővé teszi, hogy csökkentsék az idegen vér transzfúzójának szükségességét, amely hozzájárulhat a fertőzések, az immunreakciók és egyéb szövődmények kockázatának csökkentéséhez. A Cell-Saver eszköz használata több szempontból is befolyásolhatja a betegek gyógyulási esélyeit és életminőségét. Kevesebb komplikáció: A páciens saját vérének visszajuttatása csökkenti az idegen vérrel járó kockázatokat, így kisebb eséllyel alakulnak ki fertőzések, allergiás reakciók vagy immunreakciók. Gyorsabb regeneráció: A megfelelő vérmennyiség fenntartása támogatja a szövetek oxigénellátását, ami elősegíti a gyorsabb sebgyógyulást és a felépülést. Életminőség növelése Csökkentett transzfúziós igény: Az idegen vér minimális vagy egyáltalán nem szükséges használata megóvja a pácienst a transzfúzós reakcióktól és az ezzel járó stressztől. Hosszútávú biztonság: Az autotranszfúzió alkalmazásával csökken az olyan betegségek átvitelének kockázata, amelyek ritkák ugyan, de idegen vér transzfúzója során előfordulhatnak.

A betegek gyakran megnyugtatóbbnak találják, ha saját vérüket kapják vissza, és kisebb a pszichológiai stressz, amelyet az idegen vérrel kapcsolatos aggodalmak okozhatnak.